Figyelö, 19.-25.06.2008, S. 19-21
Egy tekintélyes amerikai nyelvészeti társaság, az American Dialect Society a subprime-ot választotta a 2007. év szavának. A rossz törlesztőképességű ügyfeleknek nyújtott ingatlan-jelzáloghitelek minősítésére szolgáló, éppen ezért korábban szinte kizárólag a bankárok és a tőkepiaci szereplők által ismert szócska a nyelvészek szerint mára a köznyelv részévé vált. I’m going to subprime this – ez magyarul manapság nagyjából annyit tesz: el fogom tolni, elfuserálom. Arról egyelőre nem szól a fáma, hogy az olaj szót használják-e már szinonimaként a drágulásra, de ha így folytatódik a fekete arany árának emelkedése, akkor könnyen lehet, hogy a jövő évi szavazáskor már ez utóbbi is az esélyesek között lesz. Kétségtelen ugyanis, hogy ma a subprime válság és az olaj szűnni nem akaró drágulása az amerikai gazdaságra mért két legnagyobb csapás.
Az egyik leginkább fi gyelt amerikai ingatlanár- index, a S&P/Case-Shiller szerint az idei első negyedévben átlagosan 14 százalékkal zuhantak az árak. Az infl ációt is fi gyelembe véve 18 százalékos a viszszaesés. Vagyis nominálisan egy átlagos amerikai ingatlan 16 százalékkal ér kevesebbet, mint a 2006-os csúcs idején. Miamiban 25, Detroitban 18, míg például Las Vegasban 26 százalékkal estek az árak. Sokkoló számok, de nem kevésbé azok az olajár mutatói sem. A fekete arany a világpiacon ma kétszer annyiba kerül, mint egy évvel ezelőtt, s csak az idei első öt hónapban már 30 százalékot drágult. E két tényező pedig – azaz az ingatlanpiac összeomlása és az olajárak elszabadulása – nagyon rossz formába hozta az amúgy is lassulási ciklusban lévő amerikai gazdaságot. Lehet, hogy defi níció szerint nincs itt a recesszió (ehhez ugyebár két egymást követő negyedévben is csökkenő gazdaság kellene), de az amerikai háztartások, úgy tűnik, máris abban érzik magukat: a Conference Board kutatóintézet által készített fogyasztói bizalmi index májusban 16 éves mélypontra süllyedt.
Az Egyesült Államok túlnyomó részében az üzemanyag gallononkénti kiskereskedelmi ára már áprilisra 3,5 dollárig jutott, azóta pedig már a 4 dolláros lélektani határt is átlépte (1 gallon = 4,55 liter). Ez ugyan még mindig csak körülbelül 140 forintos literenkénti árnak felel meg, ám az év elejéhez képest mintegy 20 százalékos a növekedés. Egyidejűleg a likviditási válság nyomán megugrottak az ingatlanhitelek törlesztőrészletei. Az emelkedő havi kiadások leginkább az alsó-középosztályt sújtják, a szegényebbeknek nincs házuk és kocsijuk, a tehetősebbek pedig még ki tudják fi zetni – esetleg megtakarításaik felélésével – a törlesztőrészleteket és a tankolást.
DETROIT BAJBAN. A gazdaság egészét nézve a legnagyobb veszélyt az ingatlanhoz és a közlekedéshez kapcsolódó szektorok szenvedik el. A benzinzabáló autók, a városi terepjárók (SUV-ok) ideje leáldozott. Detroit – az amerikai autógyártás fellegvára – ismét bajban van. Az áprilisi adatok alapján az év egészére kivetítve az egyesült államokbeli autóeladások volumene 14,4 millióra várható, szemben az egy évvel korábbi 16,6 millióval. A drága olaj mellett a likviditási válság miatt megemelkedő hitelfi nanszírozási költségek is hazavágják az autóipart. Ez utóbbival a gyártók nem nagyon tudnak mit kezdeni, így a másik faktor kerül előtérbe: ismét fellendülhet a kisebb, kevesebb üzemanyagot fogyasztó autók piaca. A probléma pont az, hogy az amerikai életforma olyan erősen kötődik az országúti közlekedéshez, hogy egyszerűen kivitelezhetetlen az üzemanyagon való komolyabb takarékoskodás. Nem lehet váltani, csak nagyon korlátozottan működik ugyanis az, hogy „eladom a kocsim, és megyek tömegközlekedéssel”. Egyebek mellett ez is magyarázza azt, hogy az árak emelkedése miért nem jár együtt a fogyasztás arányos csökkenésével. Éppen ennek a felismerése teszi lehetővé, hogy spekuláció induljon be az árupiacokon az olaj drágulására. Rövid távon legalábbis. Hosszabb távon – mint ahogy ez az 1970-es évek olajár-robbanása idején is látható volt – a piac persze képes az alkalmazkodásra, nem utolsósorban kisebb és lényegesen kevesebbet fogyasztó autókat állítva elő.
Az Egyesült Államok gazdasága így kettős nyomás alatt van. Egyfelől a zuhanó ingatlanárak defl ációs hatásúak, a másik oldalról a dráguló üzemanyag infl ációt gerjeszt. Az alacsonyabb ingatlanárakat érzékelve az átlagos háztartás szegényebbnek érzi magát, kevesebb hitelt vesz fel, kevesebbet fogyaszt. Egy kiskereskedelmi láncok forgalmára vonatkozó felmérés szerint a „legszükségesebbek” kivételével az amerikai átlagpolgár szinte minden területen visszafogta a költekezését. Ez pedig azért nagy baj, mert a GDP kétharmadát éppen a lakossági fogyasztás adja. Erre a helyzetre logikus válasz lenne, hogy az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed kamatcsökkentésekkel próbálja meg élénkíteni a gazdaságot, miként azt tette eddig is. Az egyre dráguló energiaárak azonban olyan infl ációs veszéllyel fenyegetnek, amely mellett a Fed ezt nem teheti meg, sőt, el kell gondolkodnia a kamatemelésen is.
DOLLÁR PAPA. Paradox módon a gyengülő dollár csak rátesz minderre egy lapáttal. Ben Bernanke, a Fed elnöke korábbi nyilatkozataiban az amerikai gazdaság – nem is olyan nagy túlzással élve – egyetlen reménysugarának nevezte az export jövedelmezőségét javító, s így a gazdasági növekedést serkentő gyenge dollárt. Bernanke június eleji beszédében azonban hirtelen irányváltás következett be; a hangsúly immár a gyenge dollár költségeire tevődött át. A Fed vezetője arra utalt, hogy a gyenge dolláron keresztül nő az országba importált infl áció. Nyilván nem véletlen, hogy ezzel párhuzamosan egyre gyakrabban hangzik el kormányhivatalnokoktól is – verbális intervenciónak szánva –, hogy hosszú távon az Egyesült Államok továbbra is az erős dollárban érdekelt.
Az elemzők többsége Bernanke pálfordulását úgy értelmezte, hogy a Fed csökkentési ciklusának immár vége, s a következő lépés a kamatszint emelése lehet. Kérdés csak az, mikor jön ez a lépés. Több közgazdász véleménye szerint a mérséklési ciklus végét az is alátámaszthatja, hogy a Bush-kormányzat adó-visszatérítési csomagja nagyban segített a gazdaság visszaesése elleni küzdelemben. E nélkül lényegesen nagyobb lenne a veszélye az Egyesült Államokat fenyegető recessziónak. A csomagban szinte minden amerikai polgár adó-visszatérítés formájában kapott 600 dollárt, plusz gyermekenként még 300-at. A hatóságok április végén kezdték el az postázni a csekkeket.
A Goldman Sachs befektetési bank vezető közgazdásza, Jan Hatzius ugyanakkor egy elemzésében azt hangsúlyozta, hogy a fi skális élénkítés hatásának elmúltával ismét megnő a kockázata a recessziónak. Több felmérés is arról számol be, hogy az adó-visszatérítéseket a lakosság nagy arányban hiteleinek törlesztésére fordítja, illetve félreteszi nehezebb időkre számítva, vagyis nem költi el teljesen, nem élénkül a kellő mértékben a fogyasztás.
Az első negyedévben az amerikai GDP 0,9 százalékkal növekedett, ami messze jobb, mint amit a Wall Street közgazdászai vártak. Ugyanakkor a belföldi fogyasztás 1991 óta első ízben csökkent. A különböző elemzői felmérések azt mutatják, hogy a recessziós félelmek csitulóban vannak. Többnyire a megkérdezettek fele gondolja azt, hogy beüt a krach, míg a korábbi felméréseknél jobbára 60–70 százalék volt ez az arány. Martin Feldstein, a nagy tekintélyű National Bureau of Economic Research (NBER) kutatóintézet vezetője azonban kitart amellett, hogy a második félévben szinte biztosan bekövetkezik a visszaesés. Szerinte a mostani recesszió abban különbözik a korábbiaktól, hogy azt az ingatlanpiaci válság idézte elő, s nem a túl magasra emelt kamat fojtotta meg a gazdasági növekedést. A fő veszély pont ebben van, nem lehet látni ugyanis, hogy hol a folyamat vége. Ahogy növekszik a fi zetni nem tudó vagy nem akaró jelzáloghitelesek száma, egyre több, korábban fedezetként szolgáló ingatlan dől rá a piacra, egyre lejjebb nyomva az árakat, egyre apasztva ezzel a háztartások vagyonát és így hitelfedezetét is. Mindez pedig a lakossági fogyasztás további visszaesésével fenyeget.
ELHÚZÓDÓ VEGETÁLÁS. A fokozottan borúlátó véleményekkel szemben azonban az elemzők többsége inkább úgy véli, hogy egy viszonylag rövid és enyhe recesszióba hajló időszak után hosszú stagnálás következhet. A legvalószínűbb forgatókönyv szerint az amerikai gazdasági növekedés gra- fi konja „L alakú” lesz. Az elhúzódó stagnálásra vonatkozó szcenáriót alátámasztani látszanak a munkaerő-piaci adatok is. A Manpower munkaerő-piaci tanácsadó cég felmérése alapján a kereslet kilátásai immár a harmadik egymást követő negyedévben romlanak. A múltbeli tapasztalatok azt mutatják, hogy recesszió előtt hirtelen, nagymértékben esik vissza a munkaerő iránti igény. A mostani lassú romlás inkább elhúzódó „vegetálást” jelez előre.
Ebben a helyzetben a Fed nagyon nehéz helyzetben van, mert alacsony gazdasági aktivitás mellett kénytelen megbirkózni az erős infl ációs nyomással. Többen éppen ezért látják veszélyesnek a Fed kommunikációs irányváltását. Amennyiben továbbra is a recesszió vagy az elhúzódó stagnálás felé vezet az Egyesült Államok útja, akkor komoly piaci zavarokat okozhat, ha a Fed kamatemelési várakozásokat gerjeszt. Több piaci szereplő mindenesetre számít arra, hogy az amerikai központi bank már szeptemberben kamatemelési ciklusba kezd, és 2009 közepéig akár a 3,5 százalékot is elérheti a jelenleg 2,0 százalékon álló alapkamat.
Please send your comments or questions on specific articles to: presse@ifo.de. Please mention in your e-mail the article you are concerned with.
Phone: +49(0)89/9224-1604 Fax: +49(0)89/9224-1267
2012 2011 | 2010 | 2009 2008 | 2007 | 2006 2005 | 2004 | 2003 2002 | 2001 | 2000
Press Echo
Comments on current economic policy issues in Policy Debate:
RSS